Fight and Desire:10.fejezet-Új felállás

-Ki vagy?-kérdeztem és felemeltem a fejem a párnáról.-Natalie?-szemeim elkerekedtek.Natalie?Mit keres itt?
-Okos kislány-válaszolta kedvesen,szemei azonban tükrözték lelke sötétségét.Leült az ágy melletti székre.
-De mégis mit keresel itt?-néztem rá értetlenül.
-Ejnye,ejnye...-megrázta a fejét.-Hát nem emlékszel?-halvány mosolyra húzódott a szája széle.
-Mégis mire?
-Várjunk csak...Hisz te akkor még meg sem születtél-állát hüvelyk- és mutatóujja közé fogta.
-Segítenél?-néztem rá szemrehányóan.
-Hát,ha már eddig eljutottunk...-közelebb hajolt.-Kezdjük is.Történetünk 1986-ban kezdődik amikor a kedves családod Mystic Falls-ba jön nyaralni.Ugyanis ez a ház egy kedves,régebbi rokonod háza volt,amit a családod örökölt.Addig nincs is semmi gond,amíg meg nem ismerem a nővéred.
-Mi?-ez meg miről beszél?-Nekem soha nem volt nővérem!
-De bizony!-elmosolyodott.
-Az meg hogy lehet?Nem hiszek neked!-válaszoltam.
-Szerinted hazudok?-kérdőn felvonta az egyik szemöldökét.
-Oké,hiszek neked.Folytasd kérlek.
-Na tehát,ott tartottam,hogy találkoztam a nővéreddel.Kedves volt,együtt jártunk vásárolgatni,buliba is együtt mentünk.Egész nyáron jól megvoltunk,egészen addig amíg egy bulin nem hagyott cserben.Hatalmas buli volt,az osztálytársaimmal és a nővéreddel mentünk.Mindenki be volt rúgva,a hangulat a tetőfokon volt.Hülyeségből a tóhoz kimentünk és vízi síeltünk.Amikor én voltam a soros a nővéreddel,Cindy-vel.Egy darabig ment,de utána az egyensúlyomból kibillentem és beleestem a jéghideg vízbe.A többiek a partról röhögtek,ám nem tudták,hogy én nem tudok úszni.Mindenki elment,hiába próbáltam kiáltozni,senki sem segített-még a nővéred se.Sikerült kievickélnem a partra,ám a vízparton fekve maradtam.Kihűltem,képtelen voltam akár egy lépést is megtenni.A testem fokozatosan kihűlt,míg végül valaki megragadta a kezem és hanyatt fordított.Nem láttam az illetőt,mert nagyon sötét volt.Ezután megéreztem,ahogyan valami meleg,nedves és vas ízű dolog csurog a számba.Nagyot nyeltem,mert az orrom tele volt vízzel,ezután megfogta a fejem és elsötétült a világ.Mikor magamhoz tértem,más szemmel láttam a világot.Az illető mellettem álldogált és nézte a csöndes,nyári estét.Ezután megtudtam,hogy vámpír lettem.Ezután nem mertem se a szüleim,se a barátaim szeme elé kerülni.Viszont Cindy-t követtem...és egy estén olyan dolgot láttam,amitől elborult az agyam.A volt barátommal csókolózott és azután le is feküdtek.Nem volt elég,hogy cserben hagyott,még a barátomat is elvette.Természetesen bosszút álltam-ekkor elmosolyodott,nagyot nyeltem-Igen,eléggé gyors haragú voltam akkoriban.A szüleid nem mondták el,hogy volt egy nővéred?-kérdőn és ártatlanul nézett rám.
-Nem,nem mondták...
-Ó,milyen sajnálatos dolog-mondta gúnyosan-Nos,mára vége a mesedélutánnak.Még találkozunk!
-Várj!És miután végeztél a...a nővéremmel mi történt?-felültem az ágyban.
-Majd máskor,kicsi Bell!Majd máskor!-furcsállottam,hogy miközben ezt a két mondatot kimondta,kedvesen mosolygott.Mint egy anya,aki féltőn óvja gyermekét.De ez mégis más volt,mivel szemében látszott a megvetés és a gúny.Ebben a pillanatban a szoba üressé vált.

 *

Megtudtam,hogy másnap haza mehetek.A következő nap Damon jött értem és segített hazamenni.
-Köszönöm-mondtam neki amikor az utolsó csomagot is berakta a nappaliba.A helyiség teljesen megváltozott,Damon ebben az egy és fél napban újrafestette és bebútorozta a nappalit.-Nagyon köszönöm,hogy rendbe hoztad a házat.-hálás tekintettel néztem fel arcába.
-Neked bármit-mosolygott és megcsókolt.Már el is felejtettem,milyen csodás érzés,amikor ajka az enyémmel összeérnek és lágy táncot járnak.Eltávolodtam,fülem mögé tűrtem a hajam.
-Most,ha megbocsátasz,van még egy kis dolgom-mondta és újra megcsókolt.
-Persze menj csak nyugodtan. Addig leülök és elolvasom azt a levelet,amit Jes...Jes...Jesien szájából vettél ki-hangom megremegett,mikor kimondtam az unokahúgom nevét.
-Honnan tudsz róla,hogy kivettem?-kérdezte.
-Érzem,hogy ott van a kabátod mellkasi zsebében,belülről.-mondtam közben benyúltam a kabátja alá,majd elhúztam a borítékot és meglengettem az orra előtt.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte aggodalmasan.
-Persze...-bár most a hangom nem volt túl meggyőző.Végül Damon kisétált az ajtón.
Leültem és elkezdtem kibontani a borítékot.Benne volt 3 fénykép.Az elsőn Cindy és Natalie volt-ezt onnan tudtam,mivel a hátuljára volt írva a név és a dátum-a másodikon Natalie és a barátja,a harmadikon pedig a lemészárolt családom és Natalie.Natalie a gyilkos!Natalie az üldözőm!Natalie Jesien gyilkosa!Tisztázódott minden!A borítékban volt még egy levél is:

Kedves,kicsi Bell!

Most már tudod ki vagyok?A családod csúnyán keresztbe tett nekem,ezért az utolsó túlélőt-azaz téged-is meg kell,hogy öljelek.Sajnálom,de...várjunk csak!Nem is sajnálom!Legközelebb találkozunk!

Üdvözlettel egy régi ismerős,Natalie!

Felpattantam a kanapéról,a levelet a zsebembe hajtogattam és a kocsikulcsért nyúltam.Ezt el kell mondanom Damon-nek.Bezártam az ajtót és beültem a kocsiba,majd a Salvatore-ház fele hajtottam.Leparkoltam a kocsibeállóra és az ajtó felé indultam.Beléptem a házba,de senki se volt a nappaliban.
-Damon?-szóltam,de semmi válasz.Elindultam fel az emeletre,itt se láttam senkit.
-Damon?-újra szólítottam,de semmi válasz.A szobája ajtajához léptem,ekkor meghallottam a hangját.
-Ezt nem szabadna...-biztosan Stefannal beszélgetnek,ezért benyitottam.
-Damon,találtam valamit,abban a levélben amit...-ekkor elakadt a szavam.Elena feküdt melltartóban,a pólója már nem volt rajta,eközben Damon-nal csókolózott,aki a nadrágjával bajlódott.
-Damon...-suttogtam.Mindketten ijedten felnéztek.Ezt nem hiszem el!Hogy tehette?Az agyam dühbe gurult,s elkezdtek folyni a könnyeim.
-Bell,ez nem az aminek látszik....-próbált mentegetőzni Damon,s éppen felém sétált.
-Mi az,hogy nem az aminek látszik?!-üvöltöttem a képébe.-Vagyis nem Elenával szeretkeztél az imént?
-Nem...nem szeretkeztünk-mondta Elena,aki a pólóját vette fel.
-Te csak kussolj!-ordítottam-És még én azt hittem,hogy te Stefan-nal vagy....-megráztam a fejem és szemrehányóan Damon-ra néztem.-És te?Látom csak tényleg kihasználsz!Igazad volt Elena,ezért az egyért kösz.
-Nem,Bell.Én nem akarlak kihasználni-megfogta az arcom,de szinte letéptem a kezeit magamról.
-Nem,mi?!Nem akarsz kihasználni?!Na ne add az ártatlant!Csak egy ócska egy éjszakás kalandodhoz kellettem volna!
-Nem Bell!Teljesen félreértesz...-próbálkozott menteni magát.
-Ó,vagyis félreértem azt,hogy épp az előbb akartál szeretkezni a saját öcséd barátnőjével?!Amúgy Elena,most látszik,hogy Katherine-re ütöttél,nem véletlen vagy a hasonmása...mindkettőjükkel csak játszadozol!
-Katherine?-leesett ekkor az álla-Honnan tudsz Katherine-ről?
-Az neked nem fontos-és ráfintorogtam.-Rendben én most elmegyek és nyugodtan fojtassátok...
-Ne Bell-megragadta Damon a karom,de ismét leráztam magamról.
-Kopj le!-azzal bevágtam az ajtót.
Lerohantam a lépcsőn és kirobbantam a házból.Bevágtam a kocsiajtót és hazaindultam.A kocsim sebességmérője 150 km/h mutatott,nem érdekelt.Elegem volt a világból!Damon úgy is utánam fog jönni.A bosszút jobb minél előbb tálalni.Hazaérve leültem a kanapéra és tárcsáztam Matt-et.
-Szia Matt!Át tudnál ugrani egy órácskára?Olyan egyedül vagyok itthon...
-Szia Bell!Természetesen,egy perc és ott vagyok.-letette a telefont és vártam.Éppen újra akartam tárcsázni amikor csöngettek,kinéztem az ajtó kicsi ablakán és láttam,hogy Matt jött.
-Szia-azzal kinyitottam az ajtót.-Gyere be!
-Szia!-vigyorodott el.-Na és mit csináljunk?
-Érdekel a történelem?-kérdeztem és becsuktam mögötte az ajtót.
-Igen,nagyon is.
-Csak azért mert arra gondoltam,nyomozhatnánk egy kicsit a családfám után.-ekkor már a kanapén ültünk.
-Persze segítek,amiben csak tudok.-mellettem ült,alig egy kartávolságnyira.
-Mondjuk itt....-azzal átöleltem a tarkóját és magamhoz húztam,ezután megcsókoltam.Beletúrtam a hajába és egyre szenvedélyesebben csókoltam,ő pedig eldöntött.Én kerültem alulra,levettem a pólómat azután elkezdtem kigombolni az ingét.Most ribancnak éreztem magam,de meg akartam mutatni Damon-nek,hogy milyen érzés azt látni,hogy a szerelmed más valakivel ölelkezik.Levettem az inget róla és végigsimítottam izmos felsőtestén.
-Aztaaa...suttogtam két csók között,ő egy halovány mosolyt eresztett.A melltartómat akarta kikapcsolni,én pedig a nadrágja övét próbáltam kikapcsolni.Sikerült megszabadítanom a nadrágtól,feladta egy kis időre a harcot a melltartóval.Elkezdte végigcsókolni a nyakamat,utána a mellkasomat és végig le,egészen az ágyékomig-ezt halk nyögésekkel díjaztam.Hirtelen kinyílt az ajtó,Damon lépett be.Matt felnézett,de a kezemmel az arcát magam felé fordítottam és újra csókoltam,csípőmet még közelebb toltam az övéhez.
-Bell,mi a francot művelsz?-kérdezte és Matt-et és ütéssel leröpítette rólam.
-Nem,te mi a francot csinálsz?-azzal pofon vágtam.-Na?Milyen érzés a szerelmedet egy másik partnerrel látni?-gúnyos vigyort eresztett Matt felé,de miután visszatévedt a tekintete rám,lehervadt arcáról a megvetés és helyét átvette a fájdalom.-Te már nem létezel a számomra!-a szívem felsajdult ahogy ezt kimondtam-Utállak,Damon Salvatore!-a sírás kerülgetett,muszáj visszafojtanom.-Matt legalább szeret és nem csal meg!
-Bell,én nem csaltalak meg!-azzal átkarolt,de és ellöktem magamtól.
-Nem?!Akkor miért Elenával henteregtél a szobádban?-ismét üvöltöttem,Matt hitetlenkedve bámult a kanapé mellől.-Takarodj innen Damon!Nem akarlak többé látni!-háttal fordítottam magamnak és teljes erőmből elkezdtem az ajtó fele tolni.Az ajtóban megjelent Natalie.
-Te is hármasban nyomod,mint Katherine?-kérdezte mosolyogva.
-Fordulj fel!-azzal becsaptam mindkettőjük orra előtt az ajtót.Visszamentem és leültem a kanapéra,könnyeim elkezdtek csurogni.

Következő rész>>