Fight and Desire:9.fejezet-Megtörve?

Mikor sikerült elkészülnöm a kocsimba szálltam és a kórház fele hajtottam.Szinte berobbantam az épületbe,egyenesen Jesien kórterméhez futottam.Megláttam,hogy a kórterem előtti padon ül Damon,odafutottam hozzá.
-Damon,mi történt?-kérdeztem zihálva és szemeit fürkésztem.
-Ülj le kérlek.-mondta és felállt.
-De mi-mi-miért?-kérdeztem,hangom remegett.-Mi történt?
-Jesien..-kezdte Damon.
-Mi van vele?-kérdeztem,az arcomon már könnycseppek jelentek meg.-Mi van vele?-kérdeztem újra,s most már üvöltöttem.
-Sajnálom,Jesien....meghalt-nyögte ki Damon.Szemében fájdalom suhant át.
-Ne...ne...ne-suttogtam és a székről a padlóra estem,térdemen ülve elkezdtem zokogni.Hogy történhetett ez?Miért halnak meg sorra a szeretteim?Miért csak engem büntet a sors?Damon megfogta a felkarom és felhúzott,átöleltem.A hajamat simogatva próbált lecsitítani,de ettől csak még jobban folytak a könnyeim.
-Mi történt?Hogy történhetett ez?-kérdeztem és felnéztem az arcába.
-Valaki járt bent nála az éjszaka.Ezután letépte a műszerek vezetékét a kezéről és ezután....ezután egy ezüst keresztet állított a homlokába.-tengerkék szemei arcomat fürkészték.-Az ápolók nem hallottak semmiféle kiáltást.
-A második...-suttogtam magam elé.
-Milyen második?-nézett rám értetlenül.
-A második sérülés...-mondtam halkan,nehogy valaki meghallja.-Amit a kedves üldözőm írt a papírra...Az előző támadás után találtuk meg.
-Igazad van-maga elé meredt,homlokát ráncolta ahogy koncentrált.
-Sze...szerinted bemehetünk a kórterembe?-kérdeztem,s újra elkezdtek folyni a könnyeim.
-Nem...nem tudom.Nem tenne jót neked,ha így látnád Jesien-t.Majd holnap visszajövünk.-mondta és megfogta a kezem.
-Nem!Nem hagyom itt!-kiáltottam és kirántottam a kezeimet az övéi közül.
-Shhh!Figyelj,holnap visszajövünk,mikor kitakarították a kórtermet.
Nem volt erőm vitázni,túl sok volt ez.Hazafele csendben ültünk egymás mellett,Damon vezetett.Amikor hazaértünk,segített kiszállni a kocsiból és bekísért a házba.A zsebemben kotorásztam a kulcsok után,mikor megtaláltam azokat az egyik kezem a kilincsre tettem.Megdöbbenten vettem észre,hogy nincs bezárva.
-Ez meg,hogy lehet?-kérdeztem és hátraléptem az ajtótól.
-Mi?-kérdezte Damon.
-Nincs bezárva az ajtó.Pedig emlékszem,hogy bezártam.-közelebb léptem ismét a bejárathoz és kinyitottam.
Gyorsan a lámpa kapcsolójáért nyúltam,a szemem lassan szokta meg a világosságot.Ami ezek után a szemem elé tárult szörnyűbb volt minden rémálomnál.Jesien levágott feje volt a kávézóasztal közepére téve-fejében még az ezüstkereszttel.Arca hófehér volt,a vér már megalvadt körülötte.Szőkés-barna haját ráalvadt vér csúfította el.Szemei kidülledtek,ködös tekintettel meredtek rám.Szája között egy boríték volt.A fájdalomtól összerogytak térdeim,s a hátam mögött álló Damon kapott el,nehogy elessek.Miért?Miért kell még mindig szenvednem?
-Neeeeeeee..-suttogtam könnyes szemmel.-Ne,ne,neee!
-Shh!Várj Bell,menj ki a házból elviszem a...a tudod mit,vissza a kórházba-mondta Damon és kitámogatott az ajtón Pár perc múlva visszatért,bekísért.Nekiláttam letakarítani a vért,a könnyeim megállás nélkül folytak.
-Hagyd,majd holnap megcsináljuk-odalépett hozzám Damon és átölelt.Kezemből a szivacs és a súrolószer kiesett,átkaroltam és még jobban elkezdtem zokogni.-Figyelj,átjöhetsz hozzám ha akarsz-vetette fel.
-Nem....jó lesz itthon,de most kérlek hagyj magamra.-mondtam és lefejtettem magamról kezeit.
-Rendben,de vigyázz magadra!Holnap reggel jövök.-egy csókot nyomott a homlokomra és kiment.Becsuktam mögötte az ajtót.Bementem Jesien szobájába és leültem az ágyára.Megláttam az éjjeli szekrényén egy képet,amikor 4-5 évesek lehettünk,egy piknikezésen készült.Ketten voltunk rajta amint a kezünkben egy-egy csodaszép lepkét tartunk.A fájdalom elviselhetetlen volt,kimentem,nem bírtam tovább-a képet vittem magammal.A nappaliban lekapcsoltam a villanyt és ott álltam a sötétben.
-Győztél!-üvöltöttem a könnyeim között-Győztél!Megtörtem,elérted a célod!-kiáltottam a sötétségbe.Kimentem a kocsihoz és egy benzines kannát hoztam be.Körbelocsoltam a helyiséget,s egy gyufaszálat vettem ki a dobozából.Meggyújtottam,eközben lefeküdtem a kanapéra.Eldobtam,s belobbant a benzin.Hanyatt feküdtem,mellkasomra szorítva a képet.Fejemet oldalra fordítva megbabonázva néztem a tüzet.A füst megtöltötte a szobát,a lángok egyre közelítettek.
-Így jobb lesz mindenkinek-suttogtam-Szeretlek Damon,sajnálom.Jobbat érdemelsz.
A füst marta a légcsövemet,a mellkasomba szörnyű fájdalom hasított,amint a tüdőm próbált levegőhöz jutni.Nem akartam a fájdalomra gondolni,felidéztem az elmúlt 10 évet,amit Jesien-nel töltöttem.
A lángok már a kanapét nyaldosták,a forróság egyre nőtt.Az oxigénhiány miatt az érzékszerveim egyre tompábbak lettek,már nem hallottam a bútorok sercegését,nem éreztem a szúrós füstszagot,nem éreztem a forróságot,a lángok vérvörös színe is egyre homályosabb lett.Beállt a megváltó sötétség.Vége,mindennek vége.
-Ne Bluebell...-ez volt az utolsó amit még hallottam,egy ismerős hang.

*

Fényesség.Hol vagyok?Nem haltam meg?Lassan kinyitottam a szemem,fehérség.Őrült fájdalom nyilallt a fejembe,ezért gyorsan visszacsuktam a szemem.A fájdalom enyhült,megint kinyitottam a szemem,most már láttam,hogy egy kórházban vagyok.Oldalra fordítottam a fejem,először csak egy homályos fekete foltot láttam,majd lassan tisztult a kép.Damon ült mellettem egy széken,előredőlt,fejét lehajtotta,s egyik kezével az én kezemet fogta.

-D...Da..Damon.-suttogtam,a torkom kiszáradt és égni kezdett.Felnézett,a szemében a fájdalom helyét az öröm vette át.

-Jaj,Bell!-mondta és közelebb húzódott,amennyire csak tudott.-Már azt hittem,hogy...hogy soha nem térsz magadhoz.-egy könny csordult ki a szeméből.-Mégis miért?Miért gyújtottad fel a házat?

-Belefáradtam,mondtam rekedtes hangon,a torkom egyre jobban fájt-Damon,hoznál egy kis vizet?

-Természetesen-felállt és egy műanyag pohárba vizet töltött a szobában álló üveg kancsóból.-Tessék-azzal átnyújtotta.

-Köszönöm-azzal nagyokat kortyoltam.A poharat az ágy melletti éjjeli szekrényre tettem.

-Miért?Miért tetted ezt?-közben visszaült a székre és újra megfogta a kezem.

-Belefáradtam-mondtam és magam elé meredtem.-Belefáradtam abba,hogy ez egy véget nem érő játék.Jobb lett volna,ha inkább én is meghalok 10 éve azon az estén,amikor valaki lemészárolta a családom.

-Ne!Ne mondj ilyeneket!-suttogta Damon.

-De!Ha meghalok Jesien még élhetne!Az Isten szerelmére,még csak 18 éves volt!Alig élt valamit!-dühös voltam,legszívesebben törtem-zúztam volna-Ezért gondoltam,ha meghalok talán békén hagy téged és Mystic Falls-ot az üldözőm.-tettem hozzá halkabban.

-Ha meghaltál volna,elérte volna a célját-ő nyer.-mondta-És azokra nem gondoltál,akik szeretnek téged?

-Igen,győzött volna,de legalább miattam nem hal meg senki.-válaszoltam-Ki?Mégis ki?Senkim se maradt!-a dühöm elviselhetetlenné nőtt,ez azt eredményezte,hogy a köhögésem helyett fuldokolni kezdtem.

-Én nem bírtam volna ki nélküled-suttogta.

-Előbb-utóbb úgyis találtál volna valaki mást.-a hangom érzéketlen volt.A sírás kerülgetett.

-Nem hiszem-válaszolt halkan és még szorosabban fogta a kezem.

-Damon,feladom!

-Ne!nem adhatod fel most!

Ekkor kopogtattak az ajtón,kinyílt és Matt lépett be,virágcsokorral a kezében.Szemei végigmérték Damon,utána rám tévedtek.

-Zavarok?-kérdezte.

-Nem,dehogy.-mondtam lágy hangon-Gyere csak be.-és újra köhögtem,a tüdőm égett.

-Gyere csak,én úgy is menni készültem.-mondta Damon ellenszenvesen és felállt a székről.

Matt leült az ágy melletti székre miután a virágcsokrot egy vázába tette.

-Hallottam mi történt-kezdte-Sajnálom és részvétem.

-Köszönöm-mondtam.

-És hogy vagy?-végignézett rajtam.Nem lettek égési sérüléseim,mert Damon időben kivitt a házból,viszont füstmérgezést kaptam.

-Megvagyok.És veled mi újság?

-Semmi különös.Tegnap tartottuk volna a bulit,amit még kedden beszéltünk meg,de hallottam mi történt és ezért nem is volt.

-Csak miattam?-kérdeztem szemrehányóan.

-I..igen-válaszolta akadozva.Sóhajtottam egyet.

-Sajnálom,de nem vagyok a legjobb formámban.

-Akkor nem is zavarok,majd beszélünk.-azzal kiment az ajtón.Lehunytam a szemem,ám újra az ajtó nyitódása hallatszott.

-Lám,lám,lám!-szólalt meg egy női hang.

Következő rész>>