-Damon,gyorsan!Hívd a mentőket!-kiáltottam és közben az unokahúgom eltorzult arcát néztem.Vettem egy mély lélegzetet és kihúztam az állából a fadarabot.A vér lassan szivárogni kezdett a sebből ezért egy zsebkendőt szorítottam oda.
Körülbelül 10 perc múlva megérkezett a mentő,hordágyra fektették Jes-t és berakták a mentőautóba.Én és Damon a mentő után haladtunk a kórház felé.Csendben hajtottunk a szirénázó kocsi után,míg végül a kórház előtt megálltunk.Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és a hordágyat toló ápolók után mentünk,egész a műtőig.A műtő előtti kis padra leültem és előrehajoltam,térdemre támasztottam a könyökömet,s a fejemet a két tenyerem közé fogtam.Éreztem,ahogy Damon kezeit a hátamon pihenteti.Egy hirtelen mozdulattal leguggol elém,a kezei közé fogja a kezemet és a szemembe néz.
-Figyelj,Bell.Túl fogja élni,hidd el!-suttogta.
-Bár úgy lenne,bár úgy lenne...-sóhajtottam egyet és könnyek csordultak végig az arcomon.Az egyik kezemet elengedte és letörölte a könnycseppeket.Ezután visszaült és hátradöntött,mellkasára hajtottam a fejem és behunytam a szemem.Nem tudom mennyi idő telt el így,míg végül meghallottam a műtő ajtajának nyílását.Az orvos elénk állt:
-A műtét sikeres volt,összevarrtuk a sebeket és úgy látszik,tud majd beszélni.De elmondanák,hogy mégis hogy történt ez?-kérdezte és egyik szemöldökét felvonta.
-Az úgy volt-kezdtem rekedtes hangon-elmentünk otthonról,én és a barátom a családjához.Mire hazaértünk akkor láttuk meg,hogy a földön fekszik,arccal egy törött tányérban és egy evőpálcikát az egyik kezében.-hazudtam,s bár ez nem volt jó dolog,mégsem mondhattam az orvosnak,hogy egy elmebeteg üldöz minket.
-Értem,köszönöm.Kérem,ne menjenek be még hozzá,miután felébredt az altatásból már bemehetnek-azzal magunkra hagyott.
*
Damon-nal hazamentünk,miután meg tudott győzni arról,hogy majd másnap bemegyünk hozzá.Hazaérve nekiláttam a vér és a ház feltakarításának.Éjjel,fél tizenegyed fele kész lettem,és elindultam lefürödni-eközben Damon a "művész-szobában" a kanapén ült és wiskey-t iszogatott.Miután kész lettem bementem és leültem mellé a kanapéra.Poharát a kis kávézóasztalra tette és ezután átkarolt.A szobában sötét volt,csak a telihold fénye világított be az ablakon.
-Figyelj,beszélnünk kellene...-kezdte a beszélgetést.
-Miről?-néztem rá értetlenül.-A ma történtekről...Vagyis ami nálunk történt,a kis dulakodás Elenával és Stefan-nal.
-Ja,így már értem-tekintetemet elfordítottam róla.Megfogta az államat és maga felé fordította az arcom.Mélyen a szemeimbe nézett,elgyönyörködtem szemei csillogásában.-Hát az úgy volt...-kezdtem bele végül.
-Igen?Hallgatlak-mondta.
-Úgy volt,hogy azon csodálkozott,hogy mi le akartunk feküdni.Azután megemlítette,hogy te inkább "Casanova" vagy,mintsem olyan aki le akarja kötni magát egy valakinél.Erre felkaptam a vizet és a fejéhez vágtam,hogy ő is szerelmes beléd.Ezt onnan vettem,láttam ahogyan rád nézett.Vitatkoztunk és végül balhé tört ki.Ennyi lenne-mondtam.
-Szóval Elena féltékeny mert velem vagy?-kérdezte eltűnődve-És te is féltékeny vagy mert szerelmesen nézett utánam?-erre hangosan felnevetett,én viszont csak az ablakon kifele bámultam.Összefontam a karjaimat a mellkasom előtt,ám ekkor valami megszúrta az alkarom.Még a dzsekim alá tettem azt a pálcát amit Jesien szájából vettem ki.Elővettem és ekkor láttam meg,hogy egy újabb cetli van a végéhez erősítve.
-Ezt nézd!-szólaltam meg és levettem a cetlit,amiben egy rövid kis üzenet állt:
"Szervusz Bluebell!
Még mindig nem jöttél rá,hogy ki vagyok?
Milyen kár!Készülj a második sérülésre!
Üdvözlettel,egy régi ismerős!"
-Ez így nem lesz jó-mordult fel Damon-Nem hagylak egyedül.
-Figyelj,holnap be kell mennem dolgozni,hátha a "jóakaróm" a grillbe is betéved.Majd szemmel tartom a terepet.
-Nem!Nem,engedem,hogy egyedül legyél!-azzal még szorosabban ölelt át.
-Több szem,többet lát.Te inkább kutakodj a családomról én pedig a grillben figyelem a terepet.-mondtam és megcsókoltam.Visszacsókolt és ledöntött a kanapén.
-Ne most!-mondtam és eltoltam magamtól.
-Szóval nem szeretsz?-kérdezte és felült.
-Nem arról van szó,csak sok volt ez mára.-válaszoltam és felálltam a kanapéról.
-Igazad van,sajnálom-mondta és ő is felállt-Maradhatok éjszakára vagy elmenjek haza?
-Persze,maradj csak-elindultam a hálóm felé.-Le is zuhanyozhatsz,ha akarsz-és a fürdő felé böktem.
-Rendben,egy perc és jövök-azzal bement a fürdőbe.
Befeküdtem az ágyamba,már majdnem elnyomott az álom mikor belépett a szobába Damon.Mellém feküdt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem.Kezét finoman végighúzta a fejemtől egészen le,a hátam aljáig és vissza.
*
Másnap reggel,mikor felébredtem nem találtam magam mellett.Kimásztam az ágyból és rendbe szedtem magam.Leballagtam a lépcsőn,de a földszinten sem találtam.Reggeliztem és elindultam a kórházba.Mikor beértem Jesien már ébren volt.Beléptem a kórterembe és leültem az ágy mellett levő székre.
-Szia Jes!Végre felébredtél-mondtam és végignéztem bekötözött arcán-Ne,ne szólj semmit.Azt mondta az orvos,hogy nem szabad még beszélned,úgy 3-4 hétig.-szemei elkerekedtek-Nyugi,hoztam papírt és ceruzát,így le tudod írni,hogy mit szeretnél.
A délelőtt nagy részét Jesien-nel a kórházban töltöttem,délután pedig elindultam a grill-be.
Miután beálltam a pult mögé,a szokottnál is jobban megnéztem minden egyes vendéget.Bár a forgalom este lett nagyobb,azért óvatos voltam.Miközben a poharakat törölgettem megszólított valaki.
-Szia!Kaphatnék egy kólát?-hátrafordultam és egy igen helyes srác állta pult másik felén.
-Természetesen-válaszoltam és töltöttem a pohárba kólát.A pohár szélére egy citromot tűztem és 2 db jégkockát tettem az italba,s végül a "remekművet" elé toltam.
-Köszönöm-válaszolta és belekortyolt-Te nem idevalósi vagy,ugye?-kérdezte és kiürült poharát egy alátétre tette.
-Nem,miért kérdezed?
-Csak mert nem láttalak errefelé-mosolygott-A nevem Matthew Gordon-kezet nyújtott.
-Az enyém Bluebell Hunter-és kezet ráztunk.-És te?Te itt laksz a városban?-kérdeztem tőle és visszatértem a poharak törölgetéséhez.
-Igen,amióta az eszemet tudom itt élek-vigyorodott el.
Sokat beszélgettünk Matt-el(megkért,hogy szólítsam Matt-nek),megismerkedtem pár barátjával,akik a grillbe jöttek iszogatni.Megbeszéltünk a héten egy találkozót,itt a grill-ben.
-Köszönöm a csodás estét-mondta Matt és felém fordult,-Van kedved átjönni hozzám?
-Bocs Matt,de ma sokat dolgoztam,talán majd máskor-válaszoltam.
-Rendben,azért a telefonszámod megadod?-kédezte vigyorogva-No persze azért,ha netán csapunk egy nagy banzájt és téged is meg akarunk hívni.-elvettem tőle a telefonját és beütögettem a számomat,majd lementettem.
-Köszönöm-mondta és egyre közelebb hajolt.
-Nincs mit.-gyorsan lehajoltam,és úgy tettem mintha a pult mögött leesett volna valami.Nem azért,Matt nagyon is helyes srác,de én nem Úgy szeretem,ahogyan azt ő elképzeli.Búcsút intettünk egymásnak,ő kiment a grillből barátai társaságában én pedig hazamentem.A ház nagyon üres volt Jesien nélkül-és legalább még 5 hétig üres is marad.
A zuhanyzás ellazította az izmait,nehezemre esett kiszállni a zuhanykabinból,de végül rászántam magam.Pizsamába bújtam és hanyatt dobtam magam az ágyon-nem sokkal később elnyomott az álom.
-Köszönöm a csodás estét-mondta Matt és felém fordult,-Van kedved átjönni hozzám?
-Bocs Matt,de ma sokat dolgoztam,talán majd máskor-válaszoltam.
-Rendben,azért a telefonszámod megadod?-kédezte vigyorogva-No persze azért,ha netán csapunk egy nagy banzájt és téged is meg akarunk hívni.-elvettem tőle a telefonját és beütögettem a számomat,majd lementettem.
-Köszönöm-mondta és egyre közelebb hajolt.
-Nincs mit.-gyorsan lehajoltam,és úgy tettem mintha a pult mögött leesett volna valami.Nem azért,Matt nagyon is helyes srác,de én nem Úgy szeretem,ahogyan azt ő elképzeli.Búcsút intettünk egymásnak,ő kiment a grillből barátai társaságában én pedig hazamentem.A ház nagyon üres volt Jesien nélkül-és legalább még 5 hétig üres is marad.
A zuhanyzás ellazította az izmait,nehezemre esett kiszállni a zuhanykabinból,de végül rászántam magam.Pizsamába bújtam és hanyatt dobtam magam az ágyon-nem sokkal később elnyomott az álom.
Másnap reggel a telefon csörgésére ébredtem.Levánszorogtam és felvettem a kagylót.
-Hallo?-szóltam bele álmos hangon.
-Szia Bell!Azonnal gyere a kórházba!-szólt Damon a vonal másik végéről.
-Mi az?Mi történt?-kérdeztem,szinte már üvöltöttem a kagylóba.
-Kérlek,siess!-azzal letette a telefont.Idegesen fel-alá járkáltam és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
Szia Nyree!
VálaszTörlésMég mindig imádom a történetedet! Remélem Damon rájön, hogy Bell találkozott egy helyes sráccal a grillben, és rendbe szedi a csajt, meg hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit történt a kórházban, amiért Damon felhívta Bellt. :D várom a következő fejezetet.
Pussz :D:))