Berontottam a házba,felkapcsoltam a villanyt és leültem a kanapéra.Bekapcsoltam a TV-t és valami idétlen sorozatra kapcsoltam,nem figyeltem igazán arra,mi megy.Miután meguntam a hisztiző fruska hangját kikapcsoltam és a konyhába mentem egy kis harapnivalóért.Miközben elkészítettem a szendvicsem,elgondolkoztam:
-Miért hagytam életben?!Oké,tudom...hiába ölöm meg attól nem kapom vissza a családomat.De mégis...ő is kioltotta a családom életét nekem minimum az övét kellene-azzal a kenyérszelő kést dühömben a deszkába állítottam-Igen,minimum ezt kellene!De amit ma hallottam,teljesen megdöbbentem-ekkor gondolatmenetemet a telefon csörgése szakította félbe.
-Ki a franc lehet az éjjel 11-kor?!-ordítottam és elindultam a telefonért.
-Haló?-kérdeztem bele a készülékbe.
-Szia Bell!-szólalt meg egy ismerős hang-Én vagyok az,Jesien.-ó,Jesien az unokahúgom.Náluk laktam három évig,amíg fel nem dolgoztam a családom elvesztését.
-Szia Jes!-válaszoltam kedvesen és meglepődötten a kagylóba.-Hogy,s mint?
-Köszi,elvagyok.Lenne egy kérésem Bell.Mivel a jelenlegi munkámból 4 napja rúgtak ki,így nem tudom fizetni az albérletem.Még nincs új munkám ezért szeretnélek megkérdezni:nem lakhatnék nálad?Csak pár hétről lene szó!-hangja kétségbeesett volt.
-Természetesen Jes.Úgyis olyan kihalt ez a ház.
-Nagyon köszönöm.Tudtam,hogy rád mindig számíthatok!-mondta vidám és hozzátette-Holnapra ott leszek.
-Rendben és várni foglak.Szia Jes!
-Szia Bell!-azzal megszakadt a vonal.
Boldog voltam,mert már ezer éve nem láttam Jes-t és legalább nem leszek egyedül.Ekkor jutott eszembe,hogy elő kell készítenem neki a vendégszobát.Elindultam a konyha felé,de a folyosón tovább mentem.Jobb oldalt,a konyha után volt egy másik fürdőszoba azzal szemben és a folyosó végén pedig két hálószoba.A fürdővel szembenit kitakarítottam és berendeztem,hogy készen álljon unokahúgom fogadására.Mikorra végeztem,kimerült voltam.Felvánszorogtam a lépcsőn és az utam egyenesen a fürdőbe vezetett.A forró víz ellazította izmait és alig akartam kiszállni a kádból.Végül sikerült és elmentem aludni miután felvettem pizsamámat.
*
-Szia Jes!
-Szia Bell!-köszöntöttünk egymást az ajtóban és átöleltük egymást.-Huh,jó sok bőrönd!-és szemeim a földön heverő temérdek bőröndre vándoroltak.-De ne aggódj,segítek bevinni!-közben megragadtam egyet-egyet és a tegnap éjjel berendezett szoba felé indultam.
-Kösz Bell-és utánam jött,szintén egy-egy csomaggal a kezében.-Azta!Ez a ház csodálatos!Mekkora szerencséd van,hogy megörökölhetted.
-Hát igen.De nem kis munkába telt amíg kitakarítottam.-válaszoltam és leraktam a csomagokat a földre.
Egy öt perc után már be is hordtunk minden bőröndöt,táskát.
-Hagylak,hogy berendezkedj.Addig összeütök valami ebédet-és kiléptem a konyhába.
Mire kész lett az ebéd,addigra Jes is berendezkedett a hálószobájába és a fürdőszobába.A kezébe nyomtam egy tál lasagne-t és a kanapéra telepedtünk le.
-Remélem,nem bánod,hogy itt maradok egy pár hétig-mondta szomorkásan.
-Ugyan,dehogy!Amikor nekem volt szükségem rátok ti segítettetek.Most rajtam a sor!-elvigyorodtam és kezemet a hátára tettem-Ez a legkevesebb,amit tehetek érted.Hiszen a családod olyan sokat segített nekem.
nem feszegettük tovább a témát,elkezdtünk enni.Miután végeztünk Jes a TV-t nézte én pedig elmosogattam.Csöngettek,de mivel tiszta hab volt a kezem szóltam Jesien-nek:
-Légy szíves nyisd már ki,jelenleg tiszta hab vagyok!
-Rendben.
Hallottam amint nyílik az ajtó és egy ismerős hang szólalt meg:
-Szia!Meg tudnád mondani,Bluebell Hunter itt lakik?Vagy esetleg rossz házhoz jöttem?
-Szia,igen itt lakik.Héé Bell,egy jóképű pasas téged keres!-ekkor elborult az agyam.Kivettem egy konyhakést a fiókból és kiléptem a konyhából,majd kifordultam a folyosóról.
-Jes,menj arrébb az ajtótól-kiabáltam oda.Arrébb ment értetlenül.
Elhajítottam a kezemben tartott kést,de az az ajtófélfába csapódott-pár centire a kiszemelt áldozatomtól.
-Nocsak,nocsak!Hát így kell üdvözölni egy vendéget?-kérdezte Damon és nyelénél fogva kihúzta az ajtófélfából a kést.
-Takarodj innen!- üvöltöttem a képébe és már csak pár milliméterre volt az arcunk egymástól.
-Hé,hé,hé!-Szólt közbe Jes-Mi a fene folyik itt?Bell?-nézett rám értetlenül,de én le nem vettem a szemem az ajtóban álló férfiról.
-És benned kit tisztelhetek?-kérdezte Damon és mosolyogva elfordult.
-Jesien Hunter vagyok,Bell unokahúga.És te?
-Damon Salvatore-mondta incselkedve és rákacsintott Jes-re.-Örülök,hogy megismerhetem.Bluebell lenne-e kedved ma este velem vacsorázni?
-Nah,még mit nem!-azzal becsaptam az orra előtt az ajtót.
-Most ezt miért kellett Bell?-kérdezte Jes értetlenkedve-Hiszen annyira helyes!
-Ja,amennyire helyes annyira bunkó is.-válaszoltam hidegen.
-Valld be,neked is tetszik!-piszkálódott tovább.
-Nem tetszik egyáltalán!Különben is,ha tetszene,nem vágtam volna a fejébe a konyhakést-azzal meglóbáltam szemei előtt a kést.Szemei elkerekedtek és így szólt:
-Rendben,hagyjuk ezt a témát.-és elindult,hogy folytassa a tévénézést.
-Remélem több hívatlan vendég nem érkezik-visszamentem mosogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése