-Te jó isten!-kiáltottam és felé fordultam.-Várj,feküdj hasra,kihúzom!
-Oké,de gyorsan,mert iszonyúan fáj.-azzal hasra feküdt.Megragadtam és egy határozott mozdulattal kirántottam.
-Ááááuuu-kiáltott fel újra és vérző vállát nézte-Köszönöm-suttogta végül.
-Ugyan már,nincs mit.-lemásztam az ágyról és elmentem a szekrényhez.Nem törődtem azzal,hogy szinte csupaszon mászkálok előtte-az alsóneműm még mindig rajtam volt.Hoztam egy kis papír zsebkendőt és odavittem Damon-nak.
-Nem kell.Mindjárt eláll a vérzés-mondta és a hátára fordult.Visszamásztam az ágyba és törökülésbe ültem mellette.Ekkor vettem észre,hogy a nyílvessző szára köré egy papír van felgöngyölve.
-Ezt nézd!-és levettem a papírt.
-Mi az?-és felült.Odahajolt hozzám,amikor kinyitottam ez állt a levélben:
"Szervusz,Bluebell!
Remélem felkészültél az első sérülésre!
Üdvözlettel,egy régi ismerős."
A szöveg alatt pedig Jesien képe mosolygott rám.
-Ez meg mit jelentsen?-kérdeztem és kétségbeesve Damon felé fordultam.
-Ezek szerint valaki rád vadászik-mondta és szemöldökét összeráncolva fürkészte az arcom.
-Rám?-néztem értetlenül a szemeibe.-Nem ártottam senkinek...-szemem a véres vállára tévedt-Vagyis,de...neked.-lehajtottam a fejem.
-Nem!Dehogyis...-két kezével megfogta az arcom,felemelte és így a szemébe kellett néznem.-Csak...furcsán mutatod ki az érzéseidet.-rám mosolygott.Átöleltük egymást és így ültünk percekig.A bőröm kezdett kihűlni,ezért Damon a takarót ránk terítette.
-Köszönöm-mondtam és megcsókoltam.
-Feküdjünk le,késő van.Majd holnap mindent elrendezünk,megbeszélünk-eldőltünk az ágyon.Damon hanyatt feküdt és pedig mellkasára helyeztem a fejem.Elnyomott az álom,sok volt ez mára.
*
A reggeli nap beszűrődő fénye ébresztett.Nyugtáztam,hogy ugyanúgy ébredtünk,mint ahogy elaludtunk.Szombat volt így nem kellett munkába menni.Kinyitottam a szemem,éreztem ahogyan a hátamat cirógatja.Felemeltem fejem és az arcára néztem.
-Jó reggelt-mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt álomszuszék.-válaszolt vissza ő is mosolyogva.
-Álomszuszék?-kérdeztem értetlenül.
-Igen,már 9 óra van.
-Micsoda?!Jól bealudtam.És te?Te végig azt vártad,hogy felébredjek?
-Igen-és megcsókolt.Átfordultunk,már megint én kerültem alulra.Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.
-Fel is kellene kelni-mondtam két csók között zihálva.
-Ráérünk,nem?-válaszolt mosolyogva és újra csókolni kezdett.
Körülbelül 10 perc csókolózás után,eltoltam magamtól és kiültem az ágy szélére.Hajamat egy hajgumival felkötöttem és visszanéztem rá.Nagy szemeket meresztve és lebiggyesztett szájjal nézett rám:
-Csak ennyi?
-Mit akarsz te még?-kérdeztem vigyorogva és felálltam.
-Hát,ha már felmerült ez a kérdés...téged!-azzal ő is kimászott az ágyból.
-Ezt már mondtad!-válaszoltam,szemben álltunk egymással.Átfogta a derekam és közelebb húzott magához.Én kezeimet hasára támasztottam és felnéztem az arcába.
-Tudom,de még mindig változatlan a helyzet-mosolygott és most egyik kezével az arcomat cirógatta.-De úgy akarlak,hogy egy éjszakán át csak az enyém legyél és ne zavarjon meg senki és semmi-elmosolyodtam,majd megcsókoltam.Hátamat simogatta és elkezdett az ágy felé húzni.
-Nem,nem!-mosolyogtam a csók közben-Ideje tusolni és elkezdeni a napot-mondtam felsóhajtva és elváltak ajkaink.
-Oké,ha már az ágyba nem tudlak visszacsalni legalább tusolni mehetek veled?-kérdezte és féloldalas mosolyra húzódott a szája.
-Rendben-válaszoltam és elindultam a fürdő felé.Beosontunk a fürdőbe és a zuhanykabinban együtt letusoltunk.Élmény volt számomra,mivel nem tusoltam még senkivel együtt.Ekkor megláttam Damon vállán a vért,eszembe jutott a tegnap este.Lefejtettem magamról a kezét és kiszálltam a kabinból.
-Gyere sietnünk kell!Elfelejtkeztünk Jesien-ről!-mondtam és megtörölköztem.Átrohantam a hálóba és felkapkodtam magamra a ruhámat.Damon is követte példámat,mire én végeztem már ős is ruhában állt mellettem.Kiszáguldottam a hálóból,le a lépcsőn.Jesien-t nem láttam sehol,ezért elindultam a szobája elé.Óvatosan nyitottam ki az ajtót és benéztem,szerencsére épségben volt,de még aludt.Visszacsuktam az ajtót és elindultam a nappali fele.Damon a kanapén ült és feszülten várt,de mikor intettem neki,hogy nincs semmi baj,vonásai ellágyultak.
-Nincs semmi baja,még alszik-mondtam és leültem mellé a kanapéra.
-Figyelj,be kellene vonnunk a bátyámat is.-fordult felém.-A levél egy fenyegetés.komolyan kell venni.
-Rendben,de nem ismerem a bátyádat!-válaszoltam őszintén.
-Majd megismered.Akár ma este át is mehetnénk hozzánk!
-Szívesen,de Jesien-nel mi lesz?-kérdeztem aggódva.
-Majd kitalálunk valamit-mosolygott rám.
-Megyek és összeütök valami ebédet.-felálltam a kanapéról
-Már is?Még csak 10 óra van!-nézett a falon lógó órára.
-Igen,sajnálom.Még be is kell vásárolnom és ki kell találnom valamit,hogy megvédjem Jes-t.
-Rendben,akkor én is elmegyek tízóraizni.-felállt ő is a kanapéról és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Ugye nem akarsz...?-kérdeztem döbbenten rá-Te most...komolyan...ölni...akarsz?
-Valahogy ennem kell-forgatta meg szemeit.
-Van vérbank is!-próbáltam meggyőzni.
-Igen,de annak olyan állott az íze-findorodott el-A friss vér még meleg és édesebb is!
-Majd berakjuk a mikróba a zacskót-erre felnevettem,ő is velem együtt nevetett.
-Sajnálom,de nem tudsz meggyőzni-egy rövidke csókot nyomott a számra és kiment az ajtón.
Felsóhajtottam és nekiláttam főzni.Amíg az olaj melegedett felmentem és lecseréltem az ágyneműt.Nem Damon miatt,hanem Jes miatt.Nem szerettem volna,ha netán benyit az én hálómba és egy véres ágyneműhuzatot,szanaszét heverő ruhadarabokat és egy nyílvesszőt találna.Még azt hinné,hogy megpróbált megölni Damon.Miután végeztem visszatértem a főzéshez.Az ebéd készen volt.Mivel Jesien még aludt,leültem a kanapéra és elkezdtem egy könyvet olvasni,amit a ház könyvtárából vittem el még pár hónappal ezelőtt.
-Szia!-szólt valaki.Ugrottam egyet ijedtemben és oldalra fordítottam a fejem.Damon ült mellettem és elégedetten mosolygott.
-Ó,csak te vagy az-mondtam és mélyet lélegeztem-Tudod,a szívbajt hoztad rám.Ha még ezt sokáig csinálod hamarosan meghalok szívrohamban!-vigyorogtam rá.
-Akkor mostantól távolabbról csodállak-azzal elhúzódott egy kicsit mellőlem.Pár percig így ültünk majd felálltam és az ölébe ültem,szembe vele.Lábammal átfogtam a derekát,kezeimmel pedig a tarkóját fogtam.Megcsókoltam és mosolyogva hozzátettem:
-Úgy sem bírnád ki 5 percnél tovább!
-Igazad van-újra megcsókolt.
-Jó reggelt,skacok!-mindketten a nyúzott arcú Jesien-re néztünk-Ó,na ne már!Már kora reggel is?-kérdezte és leült az egyik fotelba.
-Jó reggelt!Vagyis inkább már jó napot,mivel fél egy van.-mondtam neki és visszaültem a kanapéra.-És még hogy én vagyok álomszuszék?!-fordultam mosolyogva Damon felé.
-Jól elaludtam.Pedig korán kelő típus vagyok.-mondta Jes és megdörzsölte szemeit.
-Akkor miért ilyen későn keltél?-kérdeztem.
-Mert nem sokat tudtam aludni a kis hancúrozásotoktól.A sok "Áuuuu"-tól és "Te jó isten"-től.-nézett morcosan ránk.
-Kérlek bocsáss meg!-szólt Damon és könyörgő tekintetet vett fel.-Többé nem lesz ilyen....-elnevettük magunkat Jes-sel.
-Figyelj Jesien.Ma este átmegyek Damon-hoz.Áthívhatnád a barátnőidet és tarthatnátok egy bulit!-vetettem fel az ötletet.
-Megengednéd?-nézett rám hitetlenkedve.
-Persze,elvégre már 18 éves vagy!Kell lennie egy kis felelősségtudatnak.
-Akkor ha megengeded,szerveznék egy bult-csillant fel a szeme.
-Megengedem,de vigyázz a házra!-átölelt és rohant a telefonhoz.
-No-no!Előbb enni kellene már készen van az ebéd!-felálltam és elindultam a konyha felé.Damon megragadta a kezem és maga felé fordított.
-Nekem van egy kis dolgom a városban.Ti egyetek nyugodtan-megcsókolt,s bár tudtam hamarosan visszajön mégis hiányozni fog.Visszacsókoltam,de szenvedélyesebben mint ő.Próbálta szétválasztani ajkainkat,de nem engedtem.
-Khm...-szólt közbe Jes.
-Siess vissza!-suttogtam és utoljára még egy csókot nyomtam a szájára.-Bocs Jes!
-Semmi gond-azzal elindultunk a konyha felé.
-Nincs semmi baja,még alszik-mondtam és leültem mellé a kanapéra.
-Figyelj,be kellene vonnunk a bátyámat is.-fordult felém.-A levél egy fenyegetés.komolyan kell venni.
-Rendben,de nem ismerem a bátyádat!-válaszoltam őszintén.
-Majd megismered.Akár ma este át is mehetnénk hozzánk!
-Szívesen,de Jesien-nel mi lesz?-kérdeztem aggódva.
-Majd kitalálunk valamit-mosolygott rám.
-Megyek és összeütök valami ebédet.-felálltam a kanapéról
-Már is?Még csak 10 óra van!-nézett a falon lógó órára.
-Igen,sajnálom.Még be is kell vásárolnom és ki kell találnom valamit,hogy megvédjem Jes-t.
-Rendben,akkor én is elmegyek tízóraizni.-felállt ő is a kanapéról és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Ugye nem akarsz...?-kérdeztem döbbenten rá-Te most...komolyan...ölni...akarsz?
-Valahogy ennem kell-forgatta meg szemeit.
-Van vérbank is!-próbáltam meggyőzni.
-Igen,de annak olyan állott az íze-findorodott el-A friss vér még meleg és édesebb is!
-Majd berakjuk a mikróba a zacskót-erre felnevettem,ő is velem együtt nevetett.
-Sajnálom,de nem tudsz meggyőzni-egy rövidke csókot nyomott a számra és kiment az ajtón.
Felsóhajtottam és nekiláttam főzni.Amíg az olaj melegedett felmentem és lecseréltem az ágyneműt.Nem Damon miatt,hanem Jes miatt.Nem szerettem volna,ha netán benyit az én hálómba és egy véres ágyneműhuzatot,szanaszét heverő ruhadarabokat és egy nyílvesszőt találna.Még azt hinné,hogy megpróbált megölni Damon.Miután végeztem visszatértem a főzéshez.Az ebéd készen volt.Mivel Jesien még aludt,leültem a kanapéra és elkezdtem egy könyvet olvasni,amit a ház könyvtárából vittem el még pár hónappal ezelőtt.
-Szia!-szólt valaki.Ugrottam egyet ijedtemben és oldalra fordítottam a fejem.Damon ült mellettem és elégedetten mosolygott.
-Ó,csak te vagy az-mondtam és mélyet lélegeztem-Tudod,a szívbajt hoztad rám.Ha még ezt sokáig csinálod hamarosan meghalok szívrohamban!-vigyorogtam rá.
-Akkor mostantól távolabbról csodállak-azzal elhúzódott egy kicsit mellőlem.Pár percig így ültünk majd felálltam és az ölébe ültem,szembe vele.Lábammal átfogtam a derekát,kezeimmel pedig a tarkóját fogtam.Megcsókoltam és mosolyogva hozzátettem:
-Úgy sem bírnád ki 5 percnél tovább!
-Igazad van-újra megcsókolt.
-Jó reggelt,skacok!-mindketten a nyúzott arcú Jesien-re néztünk-Ó,na ne már!Már kora reggel is?-kérdezte és leült az egyik fotelba.
-Jó reggelt!Vagyis inkább már jó napot,mivel fél egy van.-mondtam neki és visszaültem a kanapéra.-És még hogy én vagyok álomszuszék?!-fordultam mosolyogva Damon felé.
-Jól elaludtam.Pedig korán kelő típus vagyok.-mondta Jes és megdörzsölte szemeit.
-Akkor miért ilyen későn keltél?-kérdeztem.
-Mert nem sokat tudtam aludni a kis hancúrozásotoktól.A sok "Áuuuu"-tól és "Te jó isten"-től.-nézett morcosan ránk.
-Kérlek bocsáss meg!-szólt Damon és könyörgő tekintetet vett fel.-Többé nem lesz ilyen....-elnevettük magunkat Jes-sel.
-Figyelj Jesien.Ma este átmegyek Damon-hoz.Áthívhatnád a barátnőidet és tarthatnátok egy bulit!-vetettem fel az ötletet.
-Megengednéd?-nézett rám hitetlenkedve.
-Persze,elvégre már 18 éves vagy!Kell lennie egy kis felelősségtudatnak.
-Akkor ha megengeded,szerveznék egy bult-csillant fel a szeme.
-Megengedem,de vigyázz a házra!-átölelt és rohant a telefonhoz.
-No-no!Előbb enni kellene már készen van az ebéd!-felálltam és elindultam a konyha felé.Damon megragadta a kezem és maga felé fordított.
-Nekem van egy kis dolgom a városban.Ti egyetek nyugodtan-megcsókolt,s bár tudtam hamarosan visszajön mégis hiányozni fog.Visszacsókoltam,de szenvedélyesebben mint ő.Próbálta szétválasztani ajkainkat,de nem engedtem.
-Khm...-szólt közbe Jes.
-Siess vissza!-suttogtam és utoljára még egy csókot nyomtam a szájára.-Bocs Jes!
-Semmi gond-azzal elindultunk a konyha felé.
Még mindig imádoom *_* Így tovább :DD
VálaszTörlés