-Még hogy nem tetszik?-szólalt meg váratlanul Jes.
-Amikor ezt mondtam még nem tetszett-válaszoltam magam elé mosolyogva.
-Aha,szóval te egyik pillanatról a másikra szeretsz bele valakibe?-kérdezte pimaszul vigyorogva.
-Nem,ez amolyan szerelem...sokadik látásra-felnevettem és Jes is velem együtt nevetett-Miért,neked talán van barátod?-vágtam vissza.
-Hát,ami azt illeti,nincs-kicsit elszontyolodott.
-Ne szomorkodj,biztos rád is rád talál a szerelem egyszer!-és felé mosolyogtam.
-Ha te mondod....
-Akkor este áthívod a barátnőidet?-váltottam témát.
-Igen,ha nem bánod.
-Persze,hogy nem!-mondtam és felálltam az asztaltól.
-Köszi-mosolygott és ő is felállt.
-Figyelj,ha vége a bulinak és kikíséred a barátnőidet,feltétlen zárd be az ajtót.
-Persze,de ezt tudom,nem vagyok már gyerek!-mondta és megforgatta szemeit.
-Tudom-sóhajtottam-Csak szóltam,hogy ezt ne felejtsd el.
-Észben tartom.
-Amíg elmosogatok,kitakaríthatnád a nappalit és elszaladhatnál a boltba egy kis üdítőért és popcorn-ért,persze ha akartok valamit enni és inni a bulin.
-Oké,egy perc és itthon vagyok.
*
Damon átkarolta a vállam,már indulni készültünk,de én még Jesien-hez beszéltem:
-Na,akkor tudod,mit hol találsz.Ne felejtsd el bezárni az ajtót,de azt se bánom ha itt alszanak a barátnőid.
-Oké,oké.Figyelj,vigyázok a házra.Ne aggódj és jó szórakozást!-ránk vigyorgott.
-Szia Jes!Holnap jövök haza!Egyben legyen a ház!-kimentünk az ajtón Damon-nal.
-Oké,jó éjt!-hallottam hangját az ajtóból.
Csendben sétáltunk az autómig.Beszálltunk és némán a Salvatore ház felé hajtottam.
-Figyelj,nem lesz semmi baja.-szólalt meg Damon.
-A levél rá utal,ő lesz az első akit bántani fog...valaki-szívem egyre gyorsabban vert,kezdtem felidegesíteni magam.
-Hé,nyugi!-kezét a kormányon lévő jobb kezemre tette-Az utca végéről is meg lehet hallani a szívverésed!-vigyorodott el.
-Rendben,megpróbálok lenyugodni.
Bekanyarodtunk a házuk kocsibeállójára és kiszálltunk az enyhe nyári éjszakába.Megfogta a kezem és úgy sétáltunk be az ajtón.
-Hello srácok-köszönt be Damon a kanapén ülő embereknek.
-Szia Damon,hát ő meg kicsoda?-kérdezte a férfi.
-Ő itt Bluebell Hunter-nézett rám mosolyogva Damon.-Bluebell ő itt Stefan.
Kezet nyújtott,mire én is a kezemet nyújtottam,s így kezet ráztunk.Stefan izmos volt,és majdnem annyira jóképű mint Damon...de csak majdnem-erre elmosolyodtam.
-Elena, ő itt Bluebell-mutatott Damon a lányra-Bluebell ő itt Elena.
Végigmértük egymást,Vékony volt,egyenes barna haja az arcát keretezve szinte mindent eltakart az arcából.Öltözéke inkább "laza" volt mintsem nőies.Tornacipő volt rajta,egy csőszárú farmerrel és egy lila feszülő póló.Ehhez képest az én öltözékem,amely egy magassarkú volt,egy fekete,csőszárú sztreccs nadrággal,a kedvenc fekete párducos pólómmal,melynek ki van vágva a háta.És a hajam,nos a hajamat szabadon hagytam,így göndör,szőke fürtjeim a hátamon pihentek.Végül biccentettünk egymás fele,nem szóltunk.
-Oké,megvolt a bemutatkozás,most térjünk a lényegre-mondta Damon és a kanapé fele vezetett.Leültünk,mellettem Damon,szemben velünk pedig Stefan és Elena.
-Mi a lényeg?-kérdezte Stefan.
-Az,hogy valaki megfenyegetett minket-válaszolt Damon-Vagyis csak Bell-t.
-Hogy történt?Meséljetek el mindent-szólalt meg Elena.
-Azt hiszem erre kevésbé lennél kíváncsi-vigyorogtam rá.
-De ha elmondotok mindent,úgy könnyebb lesz megérteni miért fenyegetett meg titeket.-erősködött Elena.
-Oké te akartad...-figyelmeztettem-Tegnap éjjel,amikor szeretkezni akartunk a szobámban-ekkor Elena szemei elkerekedtek-valaki volt,oly kedves és egy nyílvesszőt "ajándékozott" Damon vállába,rajta egy kis üzenettel,amiben ezt állt:
"Kedves Bluebell!
Remélem felkészültél az első sérülésre!
Üdvözlettel,egy régi ismerős!"
És alatta Jesien,az unokahúgom képe volt.
-Ti...ti...ti...-akadoztak Elena szavai-Ti tényleg le akartatok feküdni?-nézett ránk értetlenül.
-Igen,csak akartunk-vigyorodott el Damon.
-Oké,de most ez nem lényeges.Ki lehet az a régi ismerős?Bell van tipped?-mondta Stefan.
-Nincs-feleltem tömören-A szüleimet és a húgomat 9 éves koromban megölték.Egyedül az unokatestvéremmel tartom a kapcsolatot.Ő otthon van,a Hunter házban és csajos bulit tart.
-Nem félted?-kérdezte Elena.
-De,ezért engedtem,hogy áthívja a barátnőit.Én nagyon nem tudok határt szabni neki,mivel már 18 éves-mondtam keserűen.
-Értem-válaszolta Stefan-Damon gyere velem és segíts egy kis vasfüvet felhozni.
-Rendben-egy csókot nyomott a homlokomra és felállt a kanapéról.
Elmerengtem a kandallóban lobogó tűzben,néztem a lángok varázslatos táncát.Ekkor Elena megszakította a gondolatmenetemet:
-Te tényleg le akartál Damon-nal feküdni?-kérdezte még mindig értetlenül.
-Igen,miért ez akkora baj?-felé fordultam és mélyen a szemeibe néztem.
-Nem,csak éppen Damon Salvatore nem egy jóhírű fickó,főleg a nők terén.
-Tudom,sokat hallottam róla.De ne félj,nem mondom el,hogy érzel valamit iránta és meg se foglak ölni.-mosolyogtam egy kicsit.
-Mi?Nem,dehogy!-kiáltott fel Elena-Nem tetszik Damon!-ezt már valamivel halkabban mondta.
-Na ne mondd!Láttam,hogyan mértél minket végig az ajtóban.És láttam a féltékenység egy kis szikráját a szemedben.
-Ó,tényleg?Ennyire jó megfigyelő vagy?-kérdezte gúnyosan.
-Ha az ember vámpírvadász,jó megfigyelőnek kell lennie-vigyorodtam el én is gúnyosan.
-Vámpírvadász?Pedig én csak Damon egyik újabb ribancának néztelek-mosolygott elégedetten.Elborította az agyamat a düh.Na majd mindjárt letörlöm azt a rohadt vigyort a képéről!Felpattantam és megragadtam a nyakát.
-Na ide figyelj!Először is 2 évvel idősebb vagyok nálad,szóval egy,s mást láttam már az életben.Könnyűszerrel ki tudom törni a nyakad!Másodszor a stílusom ilyen és nem vagyok ribanc!Ha neked is végig kellett volna nézned a szüleid és a testvéred halálát,szerintem te is vadabb lennél,nem ilyen kis nyámnyila beképzelt hercegnő!-körmeim belevájtak a nyakába és éreztem ahogyan egyre szaporábban próbál levegőhöz jutni.-Harmadszor pedig,Damon az enyém és nem akarom kihasználni mint például te!Igen,te csak kihasználod!Játszol az érzéseivel!-szorításomon nem engedtem,tenyeremben éreztem szívének egyre hevesebb lüktetését.Ekkor valaki megragadott hátulról és a falnak vágott.Felpattantam és előrántottam a fegyverem.
-Stefan,ide nézz!-szóltam nyájasan.Megfordult és az álla alá nyomtam a fegyver csövét-Fékezd a barátnődet,mert legközelebb nem lesz ilyen szerencséje!-mordultam rá.
-Figyelj Bell,nem tudsz megölni hiszen vámpír vagyok-mondta Stefan.
-Ó,igazán?És mi van akkor ha fagolyók vannak benne?-újra elvigyorodtam gonoszul-Akkor viszont szét tudom loccsantani az agyad!
-Mi a jó büdös franc folyik itt?-Damon lépett be a szobába-Ne Bell!-hirtelen a fegyveremet kikapta a kezemből és a csuklómnál fogva magával szemben tartott-te meg mit művelsz?-kérdezte és szemeimet fürkészte.
-Csak móresre tanítom a kedves öcsédet és barátnőjét!-mondtam szelíden.
-Szép kis bemutatkozás,mondhatom-tekintetét elszakította az enyémtől.Valami leírhatatlan érzés fogott el...ez nem egy jó érzés,inkább szomorúság.-Figyelj Elena,Stefan.Sajnálom,hogy így viselkedett veletek,de tudjátok a családja elvesztése nagy traumát okozott neki-fordult Damon Stefanék fele.
-Rendben,de remélem legközelebb nem így fog elsülni a találkozás-válaszolt Stefan és végigmért minket.eszembe jutott erről Jesien,amikor a konyhában feküdtem a földön Damon alatt.Ó a francba,Jesien!
-Jesien-suttogtam halkan.
-Mi van vele?-kérdezte ijedten Damon.
-Teljesen elfeledkeztünk róla!-mondtam és a kabátomért indultam.Nem tudtam,nem arra gondolni,hogy valaki az unokahugomra vadászik,ezért döntöttem úgy,hogy elindulok haza.
-Bocs,de most mennünk kell-szólt vissza Damon Stefan-éknak.
-Bocs,de most mennünk kell-szólt vissza Damon Stefan-éknak.
Hazafele a megengedett sebességnél jóval gyorsabban hajtottam,de ez a legkevésbé sem izgatott.Kiszálltam a kocsiból és a ház fele iramodtam.Nyugodtan álltam meg a kocsi mellett,amikor láttam,a lámpák még fel vannak kapcsolva.
Beléptem a házba,de sehol senki.Amikor a kanapé fele néztem szörnyülködve sikítottam egyet.Jesien ült a kanapén.Körülötte minden tiszta vér volt és dulakodás nyomait is véltem felfedezni.Sírva rohantam a kanapéhoz.
Basszus... Jesien meghalt? Remélem, hogy Damon és Bell tisztázzák az ügyet Elenáról. :) Nagyon ügyi vagy, így tovább :D:D
VálaszTörlés